A cinikus jelentése, fogalma magyarul
A cinikus olyan személy vagy megnyilvánulás, amely gúnyosan, lekicsinylően, sokszor érzéketlenül viszonyul mások értékeihez, érzéseihez, eszményeihez. A cinikus ember gyakran kételkedik a jó szándékban, őszinteségben, és hajlamos mindent önző érdekkel magyarázni.
A cinikus jellemzői és példamondatok
- Lenéző, leleplező hangnem
- „Cinikus megjegyzéseivel mindenkit megbántott.”
- Gyakran irónia, szarkazmus kíséri
- „A cinikus ember nem hisz a valódi szeretetben.”
- Kételkedő mások erkölcsi normáiban
- „Ő szerinte minden politikus korrupt – elég cinikus nézőpont.”
A cinikus eredete – etimológia
A szó a görög „kynikosz” (κυνικός) szóból ered, ami szó szerint „kutyaszerűt” jelent, átvitt értelemben pedig azokra a filozófusokra utalt (pl. Diogenész), akik elutasították a társadalmi konvenciókat és képmutatást. A latin cynicus alak közvetítésével került a magyar nyelvbe, ahol a szó már negatívabb, gúnyosabb értelmet nyert.
A cinikus szinonimái és rokon szavai
- gúnyos
- szarkasztikus
- keserűen kritikus
- lekicsinylő
- ironikus (bizonyos helyzetekben)
- elutasító
- megvető
Idegen szavak és kifejezések
- cynical – angol
- zynisch – német
- cynique – francia
- cinico – olasz, spanyol
- циничный – orosz
A cinikus a rejtvényekben
A „cinikus” szó rejtvényekben gyakran jelenik meg így:
- „Gúnyos, lekicsinylő személy”
- „Erkölcsöket elutasító, kritikus ember”
- „Keserű hangnemű, ironikus”
Rövidebb vagy rokon megoldások lehetnek: gúnyos, szarkasztikus, ironikus.
További olvasmány, forrás
- Nyest.hu – Cinizmus a nyelvhasználatban
- Pszichológia Online – A cinikus személyiség háttere
- MTA – A filozófiai cinizmus története